Ha egy tudományos kísérletet ugyanúgy elvégzünk újra, ugyanazt az eredményt kellene kapnunk. Ezt nevezzük reprodukálhatóságnak, és ez a tudomány egyik legfontosabb alapelve.
Az elmúlt másfél évtizedben azonban egyre több kutatás mutatta ki, hogy számos publikált eredményt nem sikerül megismételni. Ez a jelenség a reprodukálhatósági válság (reproducibility crisis). A probléma különösen a pszichológiában és az orvosbiológiai kutatásokban vált ismertté, de más tudományterületeket is érint.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy „a tudomány nem működik”. Éppen ellenkezőleg: a tudomány önkorrekciós mechanizmusai hívták fel a figyelmet a problémára. A válság rámutatott arra, hogy szükség van átláthatóbb kutatási módszerekre, nyílt adatokra, előzetesen regisztrált kutatási tervekre és alaposabb statisztikai elemzésekre.
A reprodukálhatósági válság tehát nem a tudomány kudarca, hanem annak bizonyítéka, hogy a tudomány képes felismerni saját hibáit és folyamatosan fejlődni. Az elmúlt években kibontakozó Open Science mozgalom éppen ezt a fejlődést támogatja: olyan kutatási gyakorlatokat ösztönöz, amelyek megbízhatóbbá, átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé teszik a tudományos eredményeket.
Vélemény, hozzászólás?